Csillaghegy-békásmegyeri evangélikus gyülekezet
 
Menü
Csillaghegy-békásmegyeri evangélikus gyülekezet
TEMPLOMÉPÍTÉS
ÉS A TEMPLOM
Templom és orgona
Kert, harang, virágok
 

TEMPLOMÉPÍTÉS
ÉS A TEMPLOM

**A templom és az orgona építésének története**

Csillaghegyen 1928-ban létesült missziói egyházközség, akkori elnevezése szerint: **Csillaghegy-szentendrei-pilishegyvidéki Ágostai Hitvallású Missziói Egyházközség**. A száz fő körüli közösség - melyet addig az óbudai lelkészek gondoztak - egy üdülőnek épült villát vásárolt, melyet 10 éven keresztül alakított, hogy megfelelővé váljék liturgikus és közösségi alkalmak megtartására, valamint lelkésze számára lakásnak. A II. világháború kezdetétől gyűjtötték a hívek a pénzt és az építőanyagot, hogy a meglévő épület mellé a neogót stílusban tervezett kis templomot megépíthessék. Tervük az ostrom és az újjáépítés miatt meghiúsult. A pengő elértéktelenedett, az építőanyagot széthordták.

Huszonöt évvel később ismét megpróbáltatás érte a kicsiny közösséget: az új szentendrei műút építésére az ingatlan több mint felét jóvátétel nélkül kisajátította a III. kerületi tanács. Ezzel végérvényesen lehetetlenné vált a gyülekezeti ház mellé templomot építeni, jóllehet az ezt követő 15 esztendő során mind Rómaifürdőn, mind Békásmegyeren jelentős lélekszámú lakótelep épült, ezzel az eredeti lakosság öt-hatszorosára növekedett.

A rendszerváltozás két szempontból tette kikerül-hetetlenné e közösség tervének újragondolását: a műút egy-két év alatt elviselhetetlenné növekedett forgalma mind kultikus tevékenységre, mind lakás céljára alkalmatlanná tette az épületet. Másrészt az új társadalmi rendszer jóvátenni akarván a megelőző évtizedek egyházi életet korlátozó döntéseit, készségessé vált új gyülekezeti központ létesítésének támogatására. Az egyházközség presbitériuma 1993-ban úgy döntött, hogy a közeli Békásmegyeren hozza létre ezt a központot. Donáth László, aki 1988 januárjától a gyülekezet lelkésze, s akit parókus lelkészi hivatalába október 22-én iktatott be a később püspökké lett Szebik Imre, 1994-től fogva mint e terület országgyűlési képviselője is fő feladatának tekintette a gyülekezet régi álmának megvalósítását. Thurnay Béla akkori felügyelővel elérte, hogy a fővárosi és a III. kerületi önkormányzat ajándékozási szerződésben a gyülekezet tulajdonába engedje át azt a földterületet, amelyen később a templom fölépült. A közel 8600 négyzetméter alapterületű ingatlan a lakótelep, a régi Békás, valamint Csillaghegy határán fekszik. Az 1995. október 31-én a fővárosi önkormányzat által egyhangúlag támogatott ajándékozási szerződés szerint e földön templomnak, gyülekezeti háznak, parókiának, valamint szociális, esetleg egészségügyi vagy oktatási intézménynek kell épülnie.

A gyülekezet presbitériuma a tervezésre nyilvános meghívásos pályázatot írt ki, amelyre öt építésziroda adott be pályaművet. A Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint az 1994-ben létrehozott Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet- és Templomépítő Alapítvány delegáltjaiból álló zsűri Pazár Béla építész és az MNDP Építőművész Kft. munkáját ítélte megvalósítandónak. Az előkészületek után 1999. tavaszán került sor a kilenc kivitelező pályázatának elbírálására. A Holman Attila vezette Confector Kft.-t több hónapos versenyeztetés után választotta ki a zsűri.

Az alapkőletétel 1999. szeptember 10-én volt, de maga az építkezés már 1999. május 26-án, pünkösd keddjén elkezdődött, s egy évvel később fejeződött be.

Az épületegyüttes felszentelésére 2000. szep-tember 10-én került sor Szebik Imre püspök szolgálatával, Göncz Árpád volt köztársasági elnök jelenlétében.

Az építkezés költségeit a Magyarországi Evangélikus Egyház viselte. A III. kerületi önkormányzat, a kulturális tárca, a Budapest Bank és a Soros Alapítvány támogatása, valamint a gyülekezet híveinek és barátainak adományai a templom és a gyülekezeti ház berendezését és az orgonát fedezték. Templom építéséhez nem csupán a pénz vagy az építőanyagok előteremtése elengedhetetlen, számtalan olyan sok időt és erőt igénylő tevékenységre is szükség van, melyről a mű elkészülte után alig-alig emlékeznek meg. A tervezési és kiviteli munkák fő irányítója dr. Breuer Katalin, később felügyelővé választott ügyvéd volt, ő fogta össze az alapítvány kuratóriumát, az egyházközség presbitériumát és a segítségül hívott szakértőket.

Az épületegyüttes középpontjában álló templom (18 x 12 x 9 m) egyik oldaláról egybenyitható a gyülekezeti házzal, másik oldalán a lelkészlak kapcsolódik hozzá. Mindhárom épület nyers beledi téglából készült, együttes alapterületük 909 négyzetméter.

A templom padjait és székeit Magyari Éva tervei alapján az Ács Gábor és Ács Mihály vezette Manufactura Kft. készítette vörösfenyőből. A szintén Magyari Éva által tervezett üveg-vörösréz világítótestek és szálcsiszolt rozsdamentes acélból készült egyéb kellékek Félegyházi Károly fémműves iparművész alkotásai. A tardosi vörösmárványból faragott oltárasztal és keresztelőkút készítője az Épület-Kőfaragó Kft. volt. A templomkertben álló harangot, mely a gyülekezeti élet folyamatosságát szimbolizálva a liturgikus szerepű tárgyak közül egyetlenként került át Csillaghegyről, Szlezák László harangöntő mester készítette 1936-ban.

Már a templom építesekor eldöntötte a gyülekezet, hogy barokk minták alapján mechanikus, csúszkaládás orgonát készíttet. A gyülekezeti központ tervezéséhez hasonlóan ebben az esetben is nyílt pályázatot hirdettek, melyet a Trajtler Gábor, Finta Gergely és Bence Gábor egyházzenészek vezette zsűri bírált el. A műszaki tervek elkészítésére és hangszer megépítésére szóló megbízást az Aquincum Orgonagyár nyerte el. Az orgonaház külső megjelenési formáját ugyanazok az építészek tervezték, akik magát a templomot és berendezését. A Finta Gergely diszpozíciója alapján készült kétmanuálos, 18 regiszteres hangszert 2001. október 29-én szentelte fel Szebik Imre püspök: Budapesten a II. világháború óta nem készült ilyen nagyságú új orgona. A gyülekezetnek két év leforgása alatt mindazt sikerült létrehoznia, ami a közösség spirituális, diakóniai és kulturális hivatásának ellátásához szükséges.

**Nemes egyszerűség - csendes nagyság**

*Békásmegyer új, Pazár Béla által tervezett evangélikus temploma *

Tíz esztendeje tart az ancien régime alatt szétszéledt emberilélek-nyáj egybeterelése, háromszáznál is több templom épült Magyarországon ez idő alatt. Történelmi egyházak, felekezetek, szekták emeltek istenhajlékokat -- többnyire a szocialista ember előállításában aktív városok, városrészek környékein. A minap új templomot adtak át Békásmegyeren. Ez a templom a közéletben jól ismert evangélikus lelkész, Donáth László aktív szervező és építő munkájának eredménye.

Az elmúlt tíz esztendő során a hazai lutheránus építészetet alapvetően Nagy Tamás tervező tevékenysége határozta meg. Nagy a makoveczi magyar organikus építészettől indíttatva, de hamar saját építészeti nyelvére találva tervezte meg rákoskeresztúri, dunaújvárosi és balatonboglári templomait. Épületeit a tégla nemes anyaga, a tiszta jelképi erejű formák alkalmazása jellemzi, valamint egy kevéske a mormon építészet jellegzetes észak-amerikanizmusából.

**Méltó építészet**

Az új templom tervezését megelőzően Donáth László lelkészt valami más, valami még ennél is tisztább és eszköztelenebb keresése indította el. Olyan épületet akart, amely építészeti megoldásaiban méltón fejezi ki egy protestáns egyház puritán egyszerűségét, becsületre törekvő tisztaságát. Erre a feladatra Donáth László egy keveset tervező építészt talált meg - Pazár Bélát. S noha nincsen feszültségektől, ellenérdekeltségektől mentes megbízói és alkotói viszony, tehát Donáth és Pazár esetében sem volt, a végeredménnyel mindketten elégedettek lehetnek. Pazár a kortárs magyar építészet Nagyétól eltérő irányzatához, a Janáky István, Janesch Péter nevével (is) fémjelzett modernista elkötelezettségű, ám doktrínákhoz, formai kánonokhoz, mozgalmi kohézióhoz nem ragaszkodó irányzatához kapcsolódik. Amolyan csendes realizmus ez. Rezignált, de nem közönyös. Szenvtelen, de nem érzéketlen. És nem extatikus, de azért érzelmes építészet. Mindenekelőtt pedig léptékszerű, a szó nem feltétlen fizikai, de szellemi arányokat kifejező értelmében. A templom ma különben is egy tágas, szabad térség közepén áll, balról a békásmegyeri lakótelep léptéktelen, bornírt tömbjeivel, jobbról pedig falusias településsel közrefogva. Ilyen közegben nehéz optikai, morfológiai, formai kapcsolatokat találni. Sőt talán szükségtelen is. Békásmegyer tetején a tervező az egyetlen lehetséges választ találta meg: csöndesíteni a panel és a falu összecsattanásának hatását. Méltóságteljesen tiszta formákból komponált, anyaghasználatában nemes épületet emelt, amely a templomteret magába foglaló tömeg méretével, csupaszságával még a panelek felé, a lelkészi lakást, irodákat, közösségi és kiszolgálóhelyiségeket befogadó festőien megtört földszinti épületszárnyaival pedig a közeli falusi építészet felé tesz empatikus gesztust. Pazár temploma egyfajta szélső érték megkísértésének experimentuma.

**Rossz példák nélkül**

Pazár ugyanis a legkevesebbre törekedett. A leghalkabb megszólalásra. Pazár és Donáth temploma láttán bárki tapasztalhatja, milyen nehéz feladat is ez. Megszabadulni a konvencióktól, a beidegződéssé vált rossz példák hatásától. Egy épület lecsupaszítása a tiszta formák, tiszta terek egyszerűségére éppolyan hosszú és kontemplációt kívánó feladat, amilyen a hívő emberé, aki belső rendjének megtalálásával jut el Istenéhez.

**Elmélyülten**

A szófukar puritanizmus hagyománya ez, amelyben a szűkszavúság nem a mondandó hiányát jelenti, pusztán a kifejezést szolgáló eszközök elmélyült, átgondolt kiválasztását. Nem egyszerűen minimalisták ezek a tervezők, hiszen építészetüket nem a végtelen egyszerűséggel összeállított szerkezet, a látvány szinte ingermentes csupaszsága jellemzi, hanem a puritanizmusban benne élő, deklaráltan tisztító, fogyasztó aktivitás mutatkozik meg. A házon látszania kell, s itt látszik is, hogy a tervező elfogyaszt, lebont. Ami itt nem kapott helyet, az valami meghatározható dolog hiánya. Körbepillantva a kilencvenes évek hazai építészetén, a lelkek megszerzéséért folytatott vetélkedés több száz új templomán, többnyire az ízléstelenség és a mértéktelen bőbeszédűség az. Ezek mellőzésével itt és most igazi építészet keletkezett, amely alkalmas a hétköznapokat csendes emelkedettséggel gazdagítani.

**Bojár Iván András**
az OKTOGON Építészetkritikai Műhely vezetője

Bojár Iván András cikke a Népszabadság 2000. szeptember 20-i számában jelent meg.

Társoldalak
A GYÜLEKEZETRŐL
A gyülekezet- és templomépítő alapítványról
GAUDIOPOLIS SZERETETHÁZ
IDŐSOTTHONÉPÍTÉS
A SION Nevelőszülő Hálózatról
Hét ♥ Hárs
Kiadványaink
Képtár
KÉPGALÉRIÁK
 
Képek

EHK_3 (3604)
Templomkörül 2990
Templomunk 3000
Templomkert 3001
Harangunk 300110
Harangunk 30012
Csipkebokor 30301
Templomunk 3002
Az oltáron 30021
Az oltáron 3002101
Az oltáron 3263
Az oltáron 3264
Szószék 30023
Keresztelőkút 300231
Keresztelőkút
A kancsó 300234
Templomtárlat 3007
Karzat 3012
Templomtárlat 3080
Dongaboltozat 3082
Templomkertből 3010
Az orgona 3085
"Aquincum" 3087
Orgonál 30872
Sípok 30879
Templomtárlat 3108
Templomtárlat 3115
Templomtárlat 3128
Kórodi kvartett 3130
Templomtárlat 3132
 
© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster